M a g a m r ó l

safar_monika_slide01 copy

Üdvözöllek Kedves Látogató!

Kellemes időtöltést kívánok honlapomon! Egyúttal figyelmedbe ajánlom színházi előadásaimat is, melyre várlak szeretettel.

Néhány szó magamról:
1991-ben végeztem a budapesti Színművészeti Főiskola prózai tagozatán. Már harmadévesként egy főszerepre hívott Babarczy László, az akkor legendás hírű Kaposvári színház igazgatója. A főszerep zenés volt. Egy operett. Ettől kezdve
csak zenés szerepek értek el: 1991-ben a Mária evangéliuma, mely egyben a főiskolai vizsgaelődásom is lett rektori engedéllyel.
Két év múlva már a Fővárosi Operett színház társulatában találtam magam, ahova a frissen beiktatott igazgató, Szinetár Miklós hívott. Nemcsak hívott, rögtön szerepet is kínált: Jakobi Leányvásárának főszerepét egy újszerű felfogásban.
Akkor megnyílt számomra a világ az operett műfaja felé. Bár Kaposváron is játszottam operettet, a fővárosban más módi szerint illett ezt a műfajt művelni. Sosem tudtam és nem is akartam májbajos primadonnákat alakítani, és öröm volt számomra, hogy nem is várták el tőlem a rendezők. Kifejezettem előnyömmé vált a prózai végzettség.
Hangi adottságaim megengedték, hogy folyamatosan tovább képezzem magam és az opera műfaja felé forduljak. Nagyon közel éreztem magamhoz ezt a műfajt.
Rátaláltam egy fantasztikus énekmesterre: Kaposy Margitra. Vele készültem ebből a műfajból és egy szép napon elérkezettnek láttam az időt, hogy próbát énekeljek az opera műfajában. Megjegyzem, abban az időben már rám ragadt a musical műfaj bélyege: túl voltam a Miss Saigonon, a My fair Ladyn, a Kiss Me Kate-n és épp abban az évben, amikor az Elisabethet bemutattam, érkezett a vágy a szívembe, hogy operát énekeljek. Nem szokványos, ugye?

Szegedet választottam, Pál Tamás akkori zeneigazgatót ismeretlenül felkerestem, időpontot kértem tőle és annyira jól sikerült a próbaéneklés, hogy aznap szerződtetett Boito: Mefistofele c. operájának kettős főszerepére. Kovalik Balázzsal és Pál Tamással egy olyan gyönyörűséges munkában volt részem, amit mindenkinek kívánok a saját területén. Persze azonnal jöttek a megjegyzések a budapesti Operaházból:” Mit keres a csizma az asztalon?” ( a csizma én voltam, akit már elkönyveltek egy másik műfajban…)De ez engem nem érdekelt, mert imádtam ezt a szerepet és sikereim voltak benne!

Pál Tamás állandó szerződést ajánlott, ami igen megtisztelő volt: tehát 1 éven át a Szegedi Opera tagja voltam. Nagy boldogsággal dolgoztam: megkaptam Tosca-t, Abigél-t, Örzsét a Háryból, mellette játszottam Pesten a Víg özvegyet, Csárdáskirálynőt, Elisabethet, Luxemburg grófját, közben elénekeltem külföldön Verdi: Requiemjét, Beethoven IX. szimfóniáját,stb.
Elég megterhelő volt az utazás is, de főleg csúcsra járatni az Isten ajándékát: a kincset érő hangszalagjaimat.
Úgyhogy műfajt kellett választanom és az operát elhagytam egy időre. Hogy miért az opera esett áldozatul? Mert azt tapasztaltam, hogy nem sok operaénekesnek volt fontos a színészi játék, a figurát meg sem próbálták eljátszani, csak elénekelni. Így pedig nem volt teljes az öröm számomra.
Az élet prózai oldalára fókuszáltam:
Elérkezettnek láttuk az időt akkori férjemmel és olyan kertes házba költöztünk ,ahol volt hinta, homokozó….és nemsokára megszületett kislányunk, Franciska. <3  <3 <3 <3 <3 <3 <3

Boldogságos 2 otthon töltött év következett! Csak a gyermekemmel szerettem volna foglalkozni és mintha az élet is segített volna, hogy ne bánjam a színpadot: az Operettet épp akkor újították fel, igazgatóváltás is volt, úgyhogy otthon babáztam mámoros örömmel.
Egyszercsak megcsörrent a telefon: Kerényi Miklós Gábor új igazgatóként velem képzelte el Marica grófnőt a felújított Operettben. Boldogan igent mondtam és azután még sok szerep következett.

2003-ban a Madách Színház castingot hirdetett az Operaház fantomjára. Megkaptam Carlotta szerepét és azóta is töretlenül játsszuk a darabot óriási sikerrel.
Közben vendégként dolgoztam Kecskeméten ( Marica grófnő, Víg özvegy, Doctor Herz ), de nosztalgiám támadt az opera felé újra: eszembe jutott, hogy Turandot hercegnő szívesen lennék, ha megadná a sors. ÉS MEGADTA!

Ahogy ez eszembe jutott, szintén ismeretlenül felhívtam Kovács Jánost, a Magyar Állami Operaház akkori első karmesterét és kértem tőle időpontot meghallgatásra. Készségesen adott is lehetőséget, ő maga kísért zongorán, majd az éneklés után megkérdezte: “ Megenged nekem egy telefont?”
És a fülem hallatára felhívta Kesselyák Gergely akkori főzeneigazgatót: “ Gergő, megvan a Turandotunk tavaszra!”
Hát így lettem én 1 színpadi próbával 2006 tavaszán Turandot.
Szerepálmom sose volt, de ezt sajnáltam volna, ha nem énekelhetem el.

Ahogy az idő telt-múlt, és belenéztem a tükörbe, láttam, hogy lassan ki kell dobnom a léghajómból azokat a szerepeket, amik már nem röpítenek felfelé: elsőként Szilvlától búcsúztam el a CSaárdáskirálynőből, akit már 45 éves kor után nem illik elénekelni az én felfogásom szerint.
De jöttek a karakterszerepek a Madách színházban és ezek töltik ki szakmai életem nagy részét:
Operaház fantomja, Mary Poppins, Mamma Mia, Nyomorultak, Muzsika hangja, Szerelmes Shakespeare.

Az életem csupa csodákkal van tele, ilyen csodákat kívánok Nektek is, Kedves Látogató!